Rangidős legenda

Szinte felsorolni is lehetetlen lenne, hogy hányféle alkalmazási területen bizonyított már a sokoldalú Volkswagen T-sorozat. Óriásflották kisáruszállítójaként éppúgy találkozhatunk vele, mint kisiparosok nagyszerű munkaeszközeként, használják a legkülönfélébb hatóságok és kommunális szolgáltatók, ugyanakkor a személyszállításban is jeleskedik, legyen szó transzferjáratokról vagy éppen nagycsaládok mindennapos mozgatásáról. De ne feledkezzünk meg arról sem, hogy lakóautóként, sőt, terepjáróként is tömegek rajonganak érte világszerte évtizedek óta. Érdemes hát alaposabban is megismerni rendkívül színes és gazdag történelmét!

Úttörő koncepció: T1 (1950-1967)

A második világháború utáni újjáépítés és gazdasági fellendülés korában óriási igény mutatkozott a legkülönfélébb szállítóeszközök iránt. Ezért a Volkswagen 1950. március 8-án a Bogár jól bevált műszaki alapjain, tehát hátul elhelyezett, léghűtésű boxermotorral és hátsókerék-hajtással megkezdte a Transporter gyártását. Az akár 750 kilogramm terhelhetőségű rakterét eleinte csak kétszárnyú oldalajtón keresztül lehetett rakodni. Zárt áruszállítóként, körbeüvegezett kombiként és nyolcszemélyes mikrobuszként is készült, majd 1951-ben bemutatkozott a legendás Szambabusz panoráma-tetőablakokkal és harmonikaszerű vászontetővel. Ezt követte egy évvel később a platós kivitel. A Westfalia tetőmoduljával pedig megszületett az első kompakt lakóautó. Így a T1 világhódító útra indult, és 1957-től már Brazíliában is gyártották. Az első generációból közel 1,9 millió példány készült.

Továbbfejlesztett sikerszéria: T2 (1967-1979)

A T1 sikeres felépítését és műszaki alapelveit a T2 is megtartotta, azonban kívül-belül alaposan korszerűsítették. Például osztás nélküli szélvédőt és alapfelszerelésként oldalsó tolóajtót kapott. A Westfalia felemelhető tetővel látta el, így még népszerűbb lakóautóvá lépett elő. Sőt, 1972-ben még tisztán elektromos hajtású kivitel is készült belőle, jócskán megelőzve a korát! Hannoverben 1979-ig 2,14 millió T2 hagyta el a gyártósort, ám Brazíliában egészen 2013-ig gyártották.

Műszaki csemegék: T3 (1979-1992)

A Volkswagen a T3 esetében sem változtatott a boxer-farmotor és a hátsókerék-hajtás bevált receptjén, azonban ez nem jelenti azt, hogy a fejlesztők lustálkodtak volna. Jelentősen javították a típus passzív biztonságát, a szélesebb karosszéria pedig tágasabb belsőteret eredményezett. Majd 1981-től már dízelmotorral is választhatták az ügyfelek. Négy évvel később a benzines erőforrások katalizátort, míg a dízelek turbófeltöltőt kaptak, sőt, megjelent az első és a hátsó tengely közötti Visco-tengelykapcsolóval működő, syncro elnevezésű összkerékhajtás is a kínálatban. Hannover összesen 1,3 millió T3-ast adott a világnak, ám ezt a dél-afrikai gyár 2005-ig további százezerrel megtoldotta.

Forradalmár: T4 (1990-2003)

Négy évtized után, hallgatva a kor hívószavára koncepcionálisan újragondolták a Volkswagen Haszonjárművek legendás típusát. Az új, soros elrendezésű, illetve később VR-felépítésű motorokat a jármű meghosszabbított orrába költöztették, és ezek innentől az első tengelyt vagy mindkettőt hajtották. Ez nemcsak az ütközésbiztonságot javította, hanem a raktér kihasználhatóságát, rakodhatóságát, sőt, a menettulajdonságokat is. Ekkor jelent meg a kétféle tengelytáv választási lehetősége is. Fontos újdonságnak számított 1996-ban a közvetlen befecskendezésű és turbófeltöltésű dízelmotorok (TDI) beépítése, míg a személyautó-kivitelek egy VR6-os benzinmotorral is gazdagodtak. A T4-esből összesen 1,9 millió példány készült.

Személyautós jegyek: T5 (2003-2015)

Az ötödik generáció méreteit, kényelmét, felszereltségét és biztonságát tekintve is túlnőtte elődjét. A műszerfal középkonzoljára immár joystick-váltókar került, a T5 Multivan pedig középre egy sínrendszeren állítható helyzetű asztalt kapott. A legfőbb műszaki újdonságokat a szivattyúfúvókás adagolóelemekkel működő dízelmotorok (PD TDI) és az első, illetve a hátsó tengely között elektronikus szabályzású, fokozatmentes zárású, többlamellás tengelykapcsolóval ellátott 4MOTION összkerékhajtás jelentette. Ebből a nemzedékből 1,65 millió jármű gördült le a hannoveri gyártósorról.

Digitalizált kishaszonjármű: T6 (2015-)

A Volkswagen Haszonjárművek 2015-ben átfogó ráncfelvarrást hajtott végre a T5-ösön, és ezzel együtt átnevezte T6-osra. Többek között új motorokkal, még intelligensebb vezetéstámogató rendszerekkel, valamint korszerű információs és szórakoztatórendszerekkel ruházták fel. Majd 2019 tavaszán megjelent a T6.1, amellyel a T-sorozat is belépett a digitális korszakba. Így már teljesen digitális műszerpanelt és egy e-SIM-kártya révén fedélzeti internetkapcsolatot is kínál. Miközben új, elektromechanikus kormányrásegítője a részleges önvezetés alapjait is lefekteti. A jövő minden bizonnyal az elektromos hajtásé lesz a T-sorozat számára is. Legalábbis Hannoverben már javában dolgoznak azon, hogy 2022-ben megkezdődhessen az ID. BUZZ sorozatgyártása.