Egy legenda születése
Hetvenöt évvel ezelőtt adták át az első sorozatgyártású Unimog járművet. Azóta 375 ezer példány készült el a kiváló terepjáró képesség és rendkívül sokoldalú alkalmazhatóság szinonimájává vált tehergépkocsikból, amelyeket a haszonjárművek svájci bicskájának is hívnak. Érdemes megismerni ennek a mai napig egyedülálló felépítésű és tudású járműnek a megszületését.
Közvetlenül a második világháború vége után Albert Friedrich, az Erhard & Söhne fémipari gyár műszaki igazgatója és a Daimler-Benz egykori repülőgépmotor-tervezési vezetője elkezdte egy kompakt, összkerékhajtású, négy egyforma méretű kerékkel ellátott, 25 lóerős igásló fejlesztését. Ezt a járművet kezdetben mezőgazdasági használatra szánták a traktorok alternatívájaként, így a nyomtávját is 1270 milliméterben határozták meg, ami éppen két sor burgonya méretével egyezett meg. Ezenkívül lehajtható tető és szélvédő, elülső kardánkihajtás, hátsó vonóberendezés és a fülke mögött platós felépítmény jellemezte, míg hajtását a Daimler-Benz OM 636 típusú motorja biztosította.
Az első prototípus 1946-ban Gmünd városában készült el a lelkes fejlesztők igen áldozatos munkájának eredményeként, amelyet meglehetősen intenzív tesztidőszak követett. Eközben született meg az Unimog név is az Universal-Motor-Gerät, magyarul sokoldalú motoros eszköz rövidítéseként. A nagyközönség először 1948. augusztus 29-én a német mezőgazdasági társaság kiállításán láthatta az újdonságot, ahol máris 150 előrendelést adtak le a járműre. A sorozatgyártás 1949-ben indult Göppingen városában a Gebrüder Boehringer vállalatnál, az első példányt pedig 1949. március 19-én adták át a gyártó kosfejet ábrázoló emblémájával. Gyártósor híján mintegy kilencven munkatárs havonta ötven járművet állított elő. Ennél a cégnél összesen hatszáz Unimog U 70200 modell készült.
A Daimler-Benz éra kezdete
Időközben más iparágak és a honvédség is szemet vetett a különleges műszaki felépítésű és képességű gépkocsira. Mivel a gyarapodó rendelések teljesítéséhez jelentősebb beruházásra volt szükség, a Daimler-Benz AG 1950 őszén az összes szabadalommal, valamint a fejlesztő és értékesítő csapattal együtt átvette az Unimog gyártását. Ennek eredményeként a termelés 1951 közepétől a gaggenaui üzemben folytatódott a 2010-es modellsorozattal. Majd 1953-ban számos továbbfejlesztés bevezetésével bemutatkozott a 401-es és 402-es sorozat. Többek között ekkor váltotta fel egy zárt, masszív acélfülke a korábbi nyitott változatot, jelentősen javítva a biztonságot. Májustól már a Mercedes-Benz csillaga is feltűnt a jármű orrán a kosfejes emblémával együtt, amelyet csak 1955 szeptemberében távolítottak el onnan.
Megőrzött alapelvek
Ezt követően folyamatosan fejlesztették az Unimog járműveket, ám a szerkezeti felépítés egyedülálló koncepciója a mai napig változatlan maradt. Ez pedig nem más, mint a négy egyforma méretű kerék, a létravázas alvázkialakítás, a nagy szabad hasmagasságot biztosító portáltengelyek csavarrugókkal, az összkerékhajtás elülső és hátsó differenciálzárakkal, a kompakt méretek, az elöl, középen és hátul is megtalálható kardánkihajtások, a számos csatlakozási pont a legkülönfélébb munkaeszközök és felépítmények felszereléséhez, valamint a kezdetben 50, majd később 89 kilométer/óra legnagyobb sebesség. Így az Unimog a mezőgazdasági vontatók, az eszközhordozó járművek és a tehergépkocsik előnyeit egyesítve szűk városi környezetben, autópályán és nehéz terepen egyaránt kiválóan helytáll, felhasználási lehetőségeinek pedig szinte csak a képzelet szabhat határt. Tavaly óta már a hidrogénüzemű belső égésű motorral hajtott változatát is tesztelik a fenntarthatóság jegyében, hogy a legenda korunk változó elvárásai mellett is tovább élhessen.
