Itt a megoldás?

Brutális csökkenés a szén-dioxid-kibocsátásban, mégpedig a lehető legkevesebb
ráfordítással, további beruházások nélkül? Felfedeztük volna a szén-dioxid-mentesítés
„északnyugati átjáróját”? Sokak számára izgalmas kérdések – nemkülönben a
legkülönfélébb teherautók és fuvareszközök sokaságát forgalmazó Delta-Truck Kft. és
Közép-Európa egyik legjelentősebb haszonjármű-bérbeadó vállalata, a VIARENT számára.
Annyi bizonyos, hogy a HVO globális előállítása dinamikusan bővült, számos vállalkozásnak
nyújtva egyre életképesebb alternatívát. Vajon ez a teherszállítás jövője? Vagy mégiscsak
korlátozottak a lehetőségei?

Mi is a HVO üzemanyag?

Megújuló forrásokból származó alternatívaként a HVO (Hydrotreated Vegetable Oil) a
második generációs szintetikus üzemanyagok korszerű képviselője. Olyan bioüzemanyag,
amelyet szerves alapanyagokból, például repce- vagy napraforgóalapú növényi olajokból,
illetve állati zsírokból, használt étolajokból és különböző mezőgazdasági hulladékokból
állítanak elő. Mivel kémiailag közel azonos a fosszilis eredetű gázolajjal, teljes mértékben
kompatibilis a jelenlegi dízel járművekkel és infrastruktúrával.
Szépen hangzik – és valóban az is! Nem kevesebbet jelent ugyanis a gyakorlatban, mint
hogy gázolajjal keverve, de akár tisztán is, a motorok legkisebb átalakítása nélkül is
alkalmazható. A teherautók üzemeltetői így közvetlenül is kiválthatják vele a gázolajat, új
járművekre és töltőállomásokra fordított, költséges beruházások nélkül.

Ugyanaz, mint a biodízel?

Noha mindkettő szerves anyagokból készül, a biodízel egy transzészterezési, míg a HVO
egy hidrogénezési eljárás terméke. Előbbi során a különböző alkoholokból és savakból
létrejött észterek alkohol vagy karbonsav jelenlétében egy másik észterré alakulnak át. A
hidrogénezés ezzel szemben egy vegyület vagy elem molekuláris hidrogénnel (H 2 ) végzett
kezelése. Gyakran alkalmazzák különféle szénhidrogének kettős és hármas kovalens
kötéseinek redukálására, végső soron a szerves vegyületek telítésére. Mivel a növényi olajok
jellemzően telítetlen zsírsavakból származnak, hidrogénezésükkel részlegesen redukálhatók.
A HVO a gyakorlatban alapanyagok szélesebb köréből állítható elő, miközben kevésbé
érzékeny azok minőségére. Ennek megfelelően a biodízelhez képest enyhébb a környezetre
és az élelmiszertermelésre kifejtett negatív hatása. További fontos különbség, hogy amíg a
HVO korlátlanul alkalmazható a dízelmotorokban, a biodízel csupán 5-20 százalékos
arányban vegyíthető a gázolajjal.

Jó is és van is belőle?

Nincs mese: a HVO-üzem kipufogócsövön mérhető (tank-to-wheel) szén-dioxid-mérlege
nulla, ugyanis az üzemanyag forrásaként szolgáló növények a légkörből nyelték el azt a
szén-dioxidot, amelyet most oda visszaenged a jármű. Emellett a további káros anyagok –
nitrogén-oxidok, szén-monoxid, részecskék – közvetlen emissziója is jóval alacsonyabban
alakul. Az üzemanyag életciklusa (well-to-wheel) tekintetében a felhasznált alapanyagoktól
függ a szén-dioxid-kibocsátás csökkenése. Repceolaj esetében például 25, hulladékolajok
és zsírok használatával pedig akár 90 százalékkal is csökkenthető a hagyományos dízelhez
viszonyítva.
Viszonylag új üzemanyagról van szó, amelynek kereskedelmi léptékű előállítása csak 2007-
ben vette kezdetét. Annál dinamikusabban bővült azóta, 2014 és 2023 között csaknem

megháromszorozva globális volumenét. A száz százalékban fenntartható alapanyagokból
előállított HVO100 ma már széles körben érhető el Skandináviában és a Benelux
államokban, de Németországban is hódít. Az olasz Eni energiavállalat például jelentős
finomítókapacitást állított át HVO-termelésre, és saját márkát is forgalmaz belőle.
Hasonlóképpen bővít az amerikai egyesült államokbeli Diamond Green Diesel, de a
Marathon Petroleum, a Phillips 66 és a HF Sinclair, valamint a finn Neste is állít elő belőle.
Az előzetes becslések 2025 végére már bő 22 milliárd liter amerikai HVO-ról szólnak.

Hátrányok? Korlátok?

Nos, akad azért mindkettőből. Az alapanyagok például korántsem csupán levegőminőségi
kérdéseket vetnek fel, hanem a HVO tágabb környezeti és társadalmi hatásait is
meghatározzák. Ha ugyanis mégis élelmiszernövényekből állítják elő, az élelmiszeripar
vetélytársává is válhat, egyaránt hátrányosan érintve a termőföldek használatát és persze az
élelmiszerárakat. A legrosszabb forgatókönyv szerint például a szűz pálmaolajból előállított
HVO az erdőirtáshoz és a biológiai sokféleség csökkenéséhez is hozzájárulhat – háromszor
akkora szénlábnyommal, mint a fosszilis dízelolaj. A megoldás természetesen az
átláthatóság, vagyis a felhasznált alapanyagok pontos ismerete. Az Európai Unióban már a
közeli jövőben várható a pálmaolaj-tartalmú HVO betiltása.
A HVO emellett nem is olcsó. Átlagosan 10-15 százalékkal kerül többe a gázolajnál.
Népszerű piacain különféle kormányzati ösztönzők és támogatások segítik áthidalni e
különbséget. A termelési volumen növelésével csökkenthetők ugyan a költségek, a
fenntartható alapanyagok globális hiánya azonban korlátozza ezt. Az optimális nyersanyagok
a hulladékolajok és -zsírok, ám ezekre már most is nagy a kereslet. Egyes becslések már
2027-re alapanyaghiányt jósolnak. A valóság így leginkább az, hogy korántsem minden
teherautó üzemeltetője fér hozzá a kívánt mennyiségű és megfizethető hidrogénezett
növényi olajokhoz. A keverhetőség terén is szép az elmélet, ám a gyakorlat óvatosságra int:
a tartályokban korábban képződött lerakódásokat kioldva komoly gondot okozhat a hirtelen
átállás. Magyarországon jogszabályi háttér hiányában egyelőre nem kapható HVO a
töltőállomásokon.

Megoldás végül?

Világméretű üzemanyag-megoldás vagy élelmiszertermelési és erdőirtási probléma?
Elméletben a HVO kínálja a leggyorsabb és legegyszerűbb utat a teherautók
dekarbonizációja felé. Kétségkívül vonzó alternatíva, egyeseknek akár hosszú távon, míg
másoknak átmenetileg – a Delta-Truck Kft. által forgalmazott, illetve a VIARENT bőséges
bérautó-kínálatában sorakozó teherautók esetében is. Önmagában azonban mindezzel
együtt sem tűnik megoldásnak az iparág környezet- és klímavédelmi kihívásaira. Egyelőre
tehát más alternatív üzemanyagokra is szükségünk lesz – a HVO jelentősége azonban
elvitathatatlan a közlekedés és a szállítmányozás szén-dioxid-mentesítésében, valószínűleg
a gazdag dekarbonizációs eszköztár egyik eszköze lesz majd.