Hat évtized az élen

Érdekes számok láttak napvilágot a Gazdasági és Üzleti Kutatóközpont (CEBR) a Ford Pro megbízásából készült jelentésében: ha a kishaszonjárművet használó vállalkozások önálló EU-tagállamot alkotnának, 2023-ban a hatodik legnagyobb GDP-t mondhatták volna magukénak. Ezzel olyan tagállamokat is megelőztek volna, mint például Ausztria vagy Svédország! Nemkülönben megdöbbentő adat, hogy a kisteherautós vállalkozások mintegy 1 billió euróval járultak hozzá 2023-ban az EU és az Egyesült Királyság gazdaságához. E járművek igen jelentős hányadát pedig éppen a Ford Transit generációi alkották az elmúlt hat évtized során.

Tekintsük át e hosszú, ám annál érdekesebb út főbb állomásait!

1965 – Már az első Transit (Mk1) is alapvető újdonságokkal érkezett a piacra. Sík raktérpadlója tágasabb teret és könnyebb rakodást kínált, előretolt motorjával pedig már-már személyautós élményt nyújtott. Nyomtatott áramkört alkalmazó műszeregység, oldalsó rakodóajtó, biztonságiöv-rögzítési pontok, halogén fényszórók, tömlő nélküli gumiabroncsok és könnyített laprugók – csupa olyan technika, ami aligha számított akkoriban általánosnak.
Az első Transitot 1,7 literes, 74 lóerős vagy 2,0 literes, 86 lóerős benzinmotor hajtotta, de rövidesen megérkezett a 44 lóerős Perkins dízel is. Kétféle tengelytávjával 600 és 1800 kilogramm közötti hasznos terhet cipelhetett. Hamarosan hosszú tengelytávú, fülke-alváz, minibusz- és kombiváltozatok is követték, 1966-ra pedig már a rendőrség és a vasút, sőt, még a hadsereg is jelentős Transit-flottát üzemeltetett. 1972-ben a magas fordulatú, akár 62 lóerős York dízel is megjelent a motorpalettán.

1975-ben a Transit új, „Black Look” külsőt kapott: hűtőrácsa, lökhárítói, szélvédőszegélye és visszapillantó tükrei egyaránt funkcionális feketében jelentek meg. Elsőként készült a Transit szervorásegítéses első tárcsafékekkel. 1976-ban már 3,5 tonna össztömegű Transit is szerepelt a palettán. Ugyanebben az évben érkezett el az első jelentős termelési mérföldkő: az egymilliomodik Ford Transit is legördülhetett a gyártósorról.

Az 1978-ban bemutatott második generáció (Mk2) alapvetőan még a rendkívül népszerű elsőre épült, ám hosszabb és áramvonalasabb motorházfedele alatt már felülfekvő vezérműtengelyes (OHC) konstrukcióknak, illetve az egyre népszerűbb dízel erőforrásoknak adott helyet. Megérkezett ugyanis a forradalmi újdonságnak számító, disztribútoros befecskendező szivattyúval szerelt, 2,5 literes, közvetlen befecskendezésű (DI) dízel aggregát is – bő húsz százalékkal mérsékelt üzemanyag-fogyasztással. 1985 nyarán, röviddel a 20 éves jubileum előtt újabb nagy eredmény született: a kétmilliomodik Ford Transit.

1986 elején mutatkozott be a harmadik nemzedék (Mk3). Merészen újszerű „Fast Front” orrkialakítása a kategória legjobb, 0,37-os légellenállási együtthatóját (c_d) kölcsönözte számára, amivel számos akkori személyautót is felülmúlt – s mindezt bő tíz százalékkal nagyobb raktér mellett! Az új orr azonban jobb ütközésbiztonságot és jóval könnyebb szerelhetőséget is jelentett. 1991-ben a turbófeltöltésű dízel is megjelent a Transitban. A 2,5 literes DI aggregát már fejlett elektronikus motorszabályzással produkálta 100 lóerejét.

1994 szeptemberben – amikor a hárommilliomodik Transit is elkészült – fel is frissítették ezt a generációt. Jellegzetes ovális hűtőrácsával kimondottan barátságos arculatot kapott, miközben a valaha készült legkifinomultabb, legcsendesebb és legbiztonságosabb Transitként mutatkozhatott be. 1995-ben áttervezett belterével keltett feltűnést, igényes kárpitokkal és a Mondeo személyautóét idéző műszerfallal.

A típus debütálása után 35 évvel, 2000-ben érkezett meg a negyedik generáció (Mk4). Az ekkor már egy ideje a belgiumi Genkben készülő sorozat ugyanazon a platformon kínált első- és hátsókerékhajtású kiviteleket. Még abban az évben elkészült a négymilliomodik Transit, majd a 2001-es „Nemzetközi Év Kisteherautója” elismerés következett. 2002-ben a 4,25 tonna össztömegű, hátul dupla abroncsozású Transit Jumbo a sorozat eddigi legjobb raktér-teherbírás együttesével szolgált. Ekkor mutatkozott be „kistestvére”, a VIARENT palettáján is népszerű Transit Connect is, akárcsak az új, közös nyomócsöves (common-rail) turbófeltöltésű dízel, a 2,0 literes, 125 lóerős Duratorq TDCi. 2004-ben a Ford Transit gyártása Belgiumból elköltözött Kocaeli városába, a Ford Otosan ultramodern törökországi üzemébe, ahol a 40. születésnapjára már az ötmilliomodik Transit is legördülhetett a szerelőszalagról.

2006-ban megújult külsővel, új utastérrel és a műszerfalra szerelt sebességváltó karral érkezett az ötödik nemzedék (Mk5). Az elektronikus menetstabilizáló rendszer (ESP) széles körben elérhetővé vált a palettán, miközben az új motorválasztékban már hat dízel- és egy benzinmotor mellett gázüzemű verziók is szerepeltek. 2007-ben megjelent az intelligens összkerékhajtás, így a Transit lett az egyetlen olyan furgon, amely ugyanazon a platformon kínált első-, hátsó- és összkerékhajtású változatokat. 2008-tól az új, 3,2 literes Duratorq TDCi már 200 lóerővel szerepelt a motorpalettán. 2010 tavaszára már hatmillió Transit hagyhatta el a gyárat. 2012-ben bemutatkozott a teljes egészében új fejlesztésű, „egytonnás” Transit Custom. A Ford terveiben ekkor már egy négy modellből álló kínálat szerepelt: az új, „kéttonnás” Transit mellett az „egytonnás” Transit Custom, valamint az új Transit Connect modulegyterű és a kompakt Transit Courier sorozatokkal. 2013 nyarára már hétmillió Transit hagyhatta el a gyárat.

Az említett terv részeként, a hatodik generáció (Mk6) már az új, „kéttonnás”, azaz teljes méretű Transit szerepét töltötte be 2014-től. A megújult és kibővített paletta zászlóshajóját immár hat kontinensen értékesítették, majd az Amerikai Egyesült Államokban, Kansas Cityben is megkezdődött a gyártása. Még ebben az évben az új Transit Courier tette teljessé a Transit modellek választékát. 2020 újdonsága volt a Transit rossz utakra és terepre felkészített Trail kivitele, részlegesen önzáró differenciálművel kiegészített első-, valamint intelligens összkerékhajtással. Megjelent az új, 5,0 tonna össztömegű Transit furgon és fülke-alváz is.
2022-ben új korszak nyílt a Transit bő fél évszázados pályafutásában, de a Ford haszongépjárművei történetében is: áprilisban legördül az első tisztán elektromos E-Transit a szerelőszalagról. Még ebben az évben bemutatkozott a Ford Pro is, amely az első ilyen szolgáltatáskánt segíti teljes egészében integrált, digitális megoldásokkal az ügyfeleket flottáik, köztük a Transit kínálatának kezelésében.

E rövid történetből is jól érzékelhető: korántsem csupán reklámfogás, hogy a VIARENT jól bevált, a szakma élvonalát képviselő modellekből állította össze járműparkját!