Tiszta zónák – 1. rész

Miről is van szó?

A korlátozott kibocsátási zóna – azaz Low Emission Zone (LEZ) – olyan, többnyire a város szívében kijelölt terület, ahová kizárólag a meghatározott károsanyag-kibocsátási szabványoknak megfelelő járművek hajthatnak be. Alapvetően a zsúfolt belvárosok légszennyezettségének csökkentésére hozták létre őket, sok esetben teljesen kitiltva a belső égésű motorral hajtott járműveket, másutt szigorúan szabályozva közlekedésüket. E szabályok alapjául az európai károsanyag-kibocsátási szabványok szolgálnak, amelyek az Európai Unióban értékesített új járművek kipufogógáz-határértékeit tartalmazzák. A korosabb dízelmotoros és benzines gépkocsikkal így díjköteles vagy akár tiltott is lehet a behajtás. A korlátozott kibocsátási zóna azonban jóval több pusztán a belső égésű motoros járművek közlekedésének szabályozásánál vagy tilalmánál. Valójában fontos és komplex lépés a nagyvárosi mobilitás jövője felé – kitekintést kínálva a talán nem is olyan távoli jövő városainak utcaképére.

Miért szükséges?

Számos okból. A legfontosabb természetesen, hogy javítja a levegőminőséget, emellett azonban segíthet a torlódások és a forgalom mérséklésében is. Mindeközben hatékonyan ösztönöz a hosszú távon fenntarthatóbb közlekedési módok – például a közösségi közlekedés vagy a kerékpár – használatára. Az általánosságokon túl konkrétan mind az Egészségügyi Világszervezet (WHO), mind pedig az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) a légszennyezést jelölte meg a legnagyobb környezeti egészségügyi kockázatként Európában. Utóbbi szerint például 2013-ban mintegy 467 ezer korai halálesetett okozott. A legjelentősebb szakpolitikai intézkedés a Környezeti levegőminőségi irányelv (AAQD), amely 2030-ra már kötelező célértékeket is meghatároz a főbb légszennyező anyagokra. Márpedig ezek teljesítésének egyik leghatékonyabb eszköze éppen a korlátozott kibocsátási zónák bővítése. Számuk a 2019-es 228-ról az idei év végére várhatóan már mintegy félezerre emelkedik Európában. Már ma összesen több mint 80 millió lakost számára biztosítanak tisztább levegőjű utcákat.

Milyen fajtái vannak?

A korlátozott kibocsátási zónákat a behajtásra engedélyezett járművek alapján, szigorúságuk szerint sorolják be. Az alapesettől (LEZ) egészen a nulla kibocsátási zónáig – azaz Zero Emission Zone (ZEZ) – három alap-, illetve több altípus különböztethető meg:

Korlátozott kibocsátási zóna (LEZ)

Ez a legnyitottabb zónatípus, az európai károsanyag-kibocsátási szabványok alapján szabályozva a dízelüzemű személyautók, furgonok és teherautók közlekedését. A legalább Euro 5 minősítésű járművek többnyire behajthatnak, egyes esetekben azonban – mint például a londoni ultra alacsony kibocsátási zóna (ULEZ) – legalább Euro 6 a követelmény.

Közel nulla kibocsátási zóna (Near ZEZ)

Ezeken a területeken kizárólag az akkumulátoros elektromos (BEV), illetve az üzemanyagcellás (FCEV), egyaránt tisztán elektromos járművek, valamint a hálózatról tölthető (plug-in) hibrid gépkocsik közlekedhetnek.

Nulla kibocsátási zóna (ZEZ)

Amint a neve is jelzi, ezen körzetek határai csakis nulla kipufogógáz-emissziójú vagyis akkumulátoros és üzemanyagcellás – vagyis helyileg tisztán üzemelő járművekkel léphetők át. A Near ZEZ és a ZEZ zónák kínálta lehetőségek egyre népszerűbbek a városüzemeltetők körében, akár az eddigi LEZ területek szigorításával is. További ZEZ városrészek kijelölésén dolgozik például Amszterdam, Rotterdam, Oslo, Párizs és London.

Cikkünk második részében a korlátozott kibocsátási zónák városi teherszállításra kifejtett hatásait járjuk majd körül. Arról is szót ejtünk, hogyan alkalmazkodhat az iparág e hatalmas változásokhoz, de természetesen a szakma jövőjére is kitekintünk.